Fekszem az ágyon, az éjszaka lágyan a szívembe szúrja a tőrt Az életem álom, a végemet várom és kezdhetem újra a kört Kéjutazás, mélyzuhanás, rózsaszín látomás Nincs végállomás Unom a rappet, a szexet, a szeszt, meg a stresszt, ami hozza a pénzt Hajtani érte, ha nem tesz a jégre, még úgysem enyém az egész Úgy álmodom, ahogy én akarom, és megkapom azt, ami jár Hagyj elaludni már Van, aki füvezik, van, aki fázik Van, aki barom, mégis pofázik Van, aki józan, van aki részeg Neki nem állnak össze a részek Van, aki szívja, van aki szúrja Van, aki mindig akarja újra Nekem a vágyam, legyen egy ágyam És semmi nem érdekel Ne ébressz fel Nap nap után sodor egyre az ár jön a hajnal, és engem akar De támadok újra, kemény vagyok, mint a járdára fagyott kutyaszar Minek erő, nem vagy nyerő, ha nincs fegyvered, ami lő Ne is gyere elő Van, aki azt hiszi, ő az isten Van is elég belőle pesten Van, aki sejti, van, aki tudja Van, aki fejét homokba dugja Van, aki mondja, hogy ilyen az élet Van, aki várja a gyönyörű véget Nekem a vágyam, legyen egy ágyam És semmi nem érdekel Ne ébressz fel